A gyermekkori táplálékallergia előfordulása 6-8% körüli, a 3 év alatti gyermekek körében. Ezen belül is különösen magas, mintegy 3% a tehéntejfehérje-allergiás betegek száma. Gyakran okoz még allergiás panaszokat a tojás, szója, búza, földimogyoró is. A táplálékallergia a bőrön, a gyomor-és bélrendszerben és a légutakban is tüneteket okozhat.

Ekcéma és hasfájás

A táplálékok által okozott allergiás tünetek leggyakrabban a bőrön jelentkeznek, a csecsemő- és kisdedkori ekcéma oka az esetek közel 30%-ában táplálékallergia. A másik gyakori tünetcsoport a gyomor-és bélrendszert érintő panaszok: a gyermekeknél görcsös hasi fájdalom, hányás, hasmenés, étvágytalanság, a súlyfejlődés megállása tapasztalható – mondta el dr. Polgár Marianne, a Budai Allergiaközpont gasztroenterológus főorvosa. Reflux mellett gyakran társbetegségként tejallergia is kimutatható, de csecsemő- és kisgyermekkorban a táplálékok okozhatnak légúti tüneteket is. A táplálékallergia legsúlyosabb megjelenési formája az anafilaxia, melyet főként tej, tojás, földimogyoró és hal fogyasztása idézhet elő, az arra érzékeny betegeknél. A gyorsan kialakuló életveszélyes állapot kezelése minden esetben sürgősségi ellátást tesz szükségessé.

Vizsgálatok és diéta

Táplálékallergiára utaló tünetek esetén a vizsgálat első lépése a részletes anamnézis, vagyis a beteg kikérdezése. Gyermekek esetében a szülőknek érdemes végiggondolni, előfordult-e a családban korábban allergiás betegség, milyen ételeket fogyaszt a gyermek, mikor jelentkeztek először a tünetek. Az allergének azonosítása 2 év alatti gyermekek esetében főként vérvizsgálattal történik, általában későbbi életkorban alkalmazzuk a prick-tesztet, de az allergia diagnózisának nélkülözhetetlen része a táplálékelimináció – magyarázza a főorvosnő. Ennek lényege, hogy bizonyos ételek, étrendből történő kiiktatásával ellenőrizzük, hogy továbbra is jelentkeznek-e a tünetek. Az allergia diagnózisát igazolja, ha az elvont táplálékokat visszaadva a betegségi tünetek ismét megjelennek.

A táplálékallergia kezelése

A gyermekkorban jelentkező táplálékallergiás tünetek döntő többsége a gyermekek 3-4 éves korára megszűnik, a gyermek kinövi a betegséget. Ebben az időszakban a legfontosabb a megfelelő diéta megtartása, az allergén kerülése, mely rendszerint önmagában is tünetmentességet eredményez. Antihisztaminok és szteroidok alkalmazására főként az akut rohamok és súlyos klinikai tünetek esetén kerül sor.

Forrás: Budai Allergiaközpont

Az allergia kialakulását gyakran emlegetik civilizációs, avagy „jólétünk” betegségeként is. Ha körbenézünk a családban, valóban jellemző, hogy az idősebb családtagoknál, nagyszülőknél még nem, de a gyermekeknél, esetleg a szülőknél is már megjelentek a tünetek. Mikor kezdődött az allergiások számának emelkedése?
- Az allergia régen valóban ritka betegségnek számított. Amikor az angol Királyi Orvostársaságban a napjainkban szénanáthaként ismert tüneteket a 19. században bemutatták, akkor egész Nagy-Britanniából összesen csak 20-25 beteget lehetett összeszedni, ami a mai előfordulások ismeretében nagyon kis szám. Kétségtelen, hogy az 1870-es években elindult fejlődés a betegség jobb megismerését is lehetővé tette: felismerték például a környezetszennyezés és a légúti betegségek közti összefüggést, a pollenek tünet kiváltó szerepét. A betegek száma az 1950-es évek környékén nőtt nagyobb mértékben. Napjainkban további emelkedés figyelhető meg, átlagosan a lakosok 30-40 százaléka allergiás országonként.

Előrejelzések szerint 2050-re a világ lakosságának fele allergiás lesz. Évről-évre előkerül ez a kérdés, az allergiások száma azonban folyamatosan nő. Valóban elkerülhetetlen a betegség ilyen mértékű terjedése?
- Az allergiával kapcsolatban nagyon sok vizsgálat folyik napjainkban, amelyek a betegség okait, megelőzését és kezelését kutatják. A riasztó számok, a drasztikus emelkedés és erőfeszítéseink ellenére sajnos az a tény, amit az Allergia Világszövetség fogalmazott meg: az only allergy syndrome, a „csak allergia” tünet együttes nagymértékben hozzájárul a kedvezőtlen prognózisok megvalósulásához. Ez azt jelenti, hogy sem a betegek, sem az egészségesek, sem pedig a döntéshozók nem a súlyának, a perspektíváknak megfelelő komolysággal tekintenek erre a kérdésre. Ez különösen aggasztó annak tükrében, hogy a nem fertőző krónikus betegségek körében az allergiák – a diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás után – a harmadik, negyedik helyen állnak gyakoriságban. A pollenallergia az életminőségen túl a munkaképességet is rontja: 20-25%-os, esetleg még nagyobb munkaképesség csökkenést válthat ki. Mivel a pollenszezon tavasztól őszig tart, ezért a kedvezőtlen hatásai gyerekek teljesítményében is érezhetőek: az érettségi, felvételik, vagy épp az iskolakezdés kapcsán.

A címben feltett kérdésre ezek alapján akár igennel is felelhetünk, de legalábbis a betegszám folytonos emelkedése megállíthatatlannak látszik. Milyen tényezőkön múlik, hogy valaki allergiás lesz-e, vagy sem?
- Amit az eddigi kutatások alapján biztosan tudunk, az az öröklődés szerepe a betegség megjelenésében. Ha a családban van egy orvosilag igazolt allergiás beteg, akkor ez a legnagyobb rizikó arra, hogy a következő generációban is megjelenik majd a betegség. Ezen kívül fontos tényező a külső-belső környezet hatása is, mely jelenti egyfelől a magas – elsősorban közlekedésből, fűtésből származó - légszennyezettséget, a polleneket, illetve a lakótérben előforduló allergéneket is: a poratka, penészgomba, házi kedvencek jelenlétét. Mindez különösen a kisgyermekek, csecsemők esetében jelentős, akik idejük akár 95%-át is zárt térben töltik, ahol ha magas allergén terhelésnek vannak kitéve, az nagyon megnöveli az allergia későbbi előfordulásának rizikóját. A „háztartási”, belső terekben lévő hajlamosító tényezők között meg kell említeni, hogy a vegyszerek, kozmetikumok, a tisztítószerek és adalékanyagok allergia elősegítő hatását is sokszorosan sikerült igazolni.

Milyen kezelési lehetőségek közül választhat az allergiás beteg?
- Terápiás lehetőségeink nagyobb részt a tünetek megszüntetésére irányulnak: antihisztaminok, helyi szteroidok képezik az allergiás betegségek kezelésének a bázisát. Ezek a tüneteket kiválóan kezelik, hatásuk azonban csak addig tart, amíg a beteg szedi a készítményeket, vagyis nem alkalmasak arra, hogy a már kialakult betegséget megszüntessék. Erre lehetőséget az immunterápiák és a biológiai terápiák adnak, amelyek a kisiklott allergiás reakciót - ami „felesleges” túlműködés – képesek visszaterelni a normál keretek közé, vagyis nem csak a tüneteket, hanem az azokat kiváltó okot kezelik.

Az asztma gyógyításával kapcsolatos irányelvek szerint szükség van a tünetek otthoni kezelésére is, bár ez gyakran nem megfelelő és megkésett. A St. Louis-i egyetem kutatói vizsgálatukban azt mérték fel, melyek azok az egyre súlyosbodó jelek, amelyeket már észrevesznek a szülők, és mikor, hogyan kezdik meg az asztma roham csillapítását.

Olyan 2 és 12 év közti gyerekek szüleivel töltettek ki egy kérdőívet, akiknek az elmúlt 12 hónapban szüksége volt sürgősségi ellátásra is. Összesen 101 szülőt kérdeztek meg. A szülők különböző előzetes jelekről számoltak be, 79%-ban légzőrendszeri tünetekről, 43%-ban allergiás vagy megfázásos jelekről, 24%-ban viselkedésbeli változásokról és 29%-ban egyéb, nem jellegzetes tünetekről. 23 szülő úgy számolt be az asztma későbbi, komoly tüneteiről (nehézlégzés vagy a légzési segédizmok használata levegővételhez), mintha azok korai, figyelmeztető jelek lettek volna. A legtöbb szülő (55%) akkor kezdte el a kezelést, amikor felfigyelt a köhögésre, a levegő kapkodására (54%), és a zihálásra (25%). A szülők 92%-a hörgő tágító gyógyszert adott, 17%-uk szájon át szedhető szteroidot, és csak 8%-uk kezelte gyermekét inhalációs szteroiddal.

Összességében elmondható, hogy bár a szülők le tudják írni az asztmás roham figyelmeztető jeleit, többségük csak akkor lép közbe, amikor a panaszok súlyosbodnak, és csak ritkán alkalmazzák az inhalációs szteroidokat, holott a hatásos beavatkozás a gyorsaságon és a szakszerűségen múlik.

Forrás: Ann Allergy Asthma Immunol. 2009 Dec;103(6):469-73.