Az allergia kialakulását gyakran emlegetik civilizációs, avagy „jólétünk” betegségeként is. Ha körbenézünk a családban, valóban jellemző, hogy az idősebb családtagoknál, nagyszülőknél még nem, de a gyermekeknél, esetleg a szülőknél is már megjelentek a tünetek. Mikor kezdődött az allergiások számának emelkedése?
- Az allergia régen valóban ritka betegségnek számított. Amikor az angol Királyi Orvostársaságban a napjainkban szénanáthaként ismert tüneteket a 19. században bemutatták, akkor egész Nagy-Britanniából összesen csak 20-25 beteget lehetett összeszedni, ami a mai előfordulások ismeretében nagyon kis szám. Kétségtelen, hogy az 1870-es években elindult fejlődés a betegség jobb megismerését is lehetővé tette: felismerték például a környezetszennyezés és a légúti betegségek közti összefüggést, a pollenek tünet kiváltó szerepét. A betegek száma az 1950-es évek környékén nőtt nagyobb mértékben. Napjainkban további emelkedés figyelhető meg, átlagosan a lakosok 30-40 százaléka allergiás országonként.
Előrejelzések szerint 2050-re a világ lakosságának fele allergiás lesz. Évről-évre előkerül ez a kérdés, az allergiások száma azonban folyamatosan nő. Valóban elkerülhetetlen a betegség ilyen mértékű terjedése?
- Az allergiával kapcsolatban nagyon sok vizsgálat folyik napjainkban, amelyek a betegség okait, megelőzését és kezelését kutatják. A riasztó számok, a drasztikus emelkedés és erőfeszítéseink ellenére sajnos az a tény, amit az Allergia Világszövetség fogalmazott meg: az only allergy syndrome, a „csak allergia” tünet együttes nagymértékben hozzájárul a kedvezőtlen prognózisok megvalósulásához. Ez azt jelenti, hogy sem a betegek, sem az egészségesek, sem pedig a döntéshozók nem a súlyának, a perspektíváknak megfelelő komolysággal tekintenek erre a kérdésre. Ez különösen aggasztó annak tükrében, hogy a nem fertőző krónikus betegségek körében az allergiák – a diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás után – a harmadik, negyedik helyen állnak gyakoriságban. A pollenallergia az életminőségen túl a munkaképességet is rontja: 20-25%-os, esetleg még nagyobb munkaképesség csökkenést válthat ki. Mivel a pollenszezon tavasztól őszig tart, ezért a kedvezőtlen hatásai gyerekek teljesítményében is érezhetőek: az érettségi, felvételik, vagy épp az iskolakezdés kapcsán.
A címben feltett kérdésre ezek alapján akár igennel is felelhetünk, de legalábbis a betegszám folytonos emelkedése megállíthatatlannak látszik. Milyen tényezőkön múlik, hogy valaki allergiás lesz-e, vagy sem?
- Amit az eddigi kutatások alapján biztosan tudunk, az az öröklődés szerepe a betegség megjelenésében. Ha a családban van egy orvosilag igazolt allergiás beteg, akkor ez a legnagyobb rizikó arra, hogy a következő generációban is megjelenik majd a betegség. Ezen kívül fontos tényező a külső-belső környezet hatása is, mely jelenti egyfelől a magas – elsősorban közlekedésből, fűtésből származó - légszennyezettséget, a polleneket, illetve a lakótérben előforduló allergéneket is: a poratka, penészgomba, házi kedvencek jelenlétét. Mindez különösen a kisgyermekek, csecsemők esetében jelentős, akik idejük akár 95%-át is zárt térben töltik, ahol ha magas allergén terhelésnek vannak kitéve, az nagyon megnöveli az allergia későbbi előfordulásának rizikóját. A „háztartási”, belső terekben lévő hajlamosító tényezők között meg kell említeni, hogy a vegyszerek, kozmetikumok, a tisztítószerek és adalékanyagok allergia elősegítő hatását is sokszorosan sikerült igazolni.
Milyen kezelési lehetőségek közül választhat az allergiás beteg?
- Terápiás lehetőségeink nagyobb részt a tünetek megszüntetésére irányulnak: antihisztaminok, helyi szteroidok képezik az allergiás betegségek kezelésének a bázisát. Ezek a tüneteket kiválóan kezelik, hatásuk azonban csak addig tart, amíg a beteg szedi a készítményeket, vagyis nem alkalmasak arra, hogy a már kialakult betegséget megszüntessék. Erre lehetőséget az immunterápiák és a biológiai terápiák adnak, amelyek a kisiklott allergiás reakciót - ami „felesleges” túlműködés – képesek visszaterelni a normál keretek közé, vagyis nem csak a tüneteket, hanem az azokat kiváltó okot kezelik.
