A Kalifornia Egyetem kutatói igazolták, hogy a bőrfelszínen található normál baktérium flóra gátolja a sérülések után jelentkező túlzott mértékű gyulladások kialakulását. Az emberi és egér baktérium tenyészeteken elvégzett vizsgálatok érdekessége, hogy nem csak a sebgyógyulás eddig fel nem fedezett folyamataiba enged betekintést, de egyben mikroszkópikus szintű magyarázatot is nyújt a higiénia hipotézis megértéséhez.

Az 1980-as évek végén felfedezett higiénia hipotézis szerint a kora gyermekkorban elszenvedett fertőzések hiányában az immunrendszer megfelelő érése nem következhet be, így az a későbbiekben kóros reakciót fejleszthet ki a baktériumokkal és vírusokkal szemben. A hipotézis így választ ad arra a kérdésre is, hogy miért gyakoribbak szénanáthás és ekcémás megbetegedések a kiscsaládokban élő gyermekeknél, mint a nagy családokban felnövekvő gyermekek körében, akik feltehetően több fertőzésen estek át.

A bőr normál mikroflórájának, vagyis a bőr felszínén élő mikroszkópikus és rendszerint ártalmatlan baktériumoknak egyike a staphillococcus. A kutatás során egy olyan, korábban nem ismert folyamatra derült fény, melynek során a staphillococcus baktérium megakadályozta a bőr gyulladását. A folyamat a staphillococcus és a bőr leggyakoribb sejttípusaként ismert keratinociták együtthatása által valósul meg. A kutatók azt is felfedezték, hogy a bőr sérülése után jelentkező normál gyulladás kialakulásához a Toll-like receptor 3 (TLR3) aktivációja is szükséges A keratinocitáknak erre a receptorra van szükségük ahhoz, hogy a normál gyulladásos folyamat kialakuljon. Ahhoz pedig, hogy ez a folyamat ne tolódjon el túlságosan agresszív irányba nélkülözhetetlen a staphillococcus baktérium jelenléte.

Az eredmények összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a bőrfelszínen élő baktérimok egyike, a staphillococcus szükséges ahhoz, hogy a bőrsérüléseket, műtéteket követően természetes módon jelentkező gyulladás ne legyen túlzott mértékű. A felfedezés így új utakat nyithat meg a gyulladásos bőrbetegségek kezelésében is.

Forrás: Nature Medicine, 2009. 11. 22.

Évről-évre egyre több gyermeknél diagnosztizálnak asztmás betegséget. A légutak krónikus gyulladása sok esetben megnehezíti a megfelelő sportág megválasztását a gyermekek és felnőttek számára egyaránt.Az eddigi ismeretek alapján az úszás más sportágakkal szemben kevésbé valószínű, hogy asztmás rohamot provokál, még a nem megfelelően kontrollált asztma esetében sem. A betegek állapotára gyakorolt pozitív hatásáról azonban nem állt rendelkezésre adat.

A Taipei Orvosi Egyetem munkatársai kutatásukban egy 6 hetes úszás-tréning hatását vizsgálták asztmás gyermekek közreműködésével. A résztvevőket két, 15 fős csoportba osztották. Az egyik csoport tagjai 6 héten át rendszeresen végeztek úszás edzéseket.

A vizsgálat végén, 6 hét elteltével összehasonlították csúcskiáramlási érték és légzésfunkciós eredményeiket a kontroll csoportba tartozó gyermekekével. Megfigyelték, hogy a rendszeres úszás végző csoport tagjainak nem csak a vizsgálati eredményei javultak, de az asztma súlyossága is jelentősen csökkent.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a rendszeres úszás hatására javul az asztmás gyermekek állapota, így hatásos gyógyszermentes terápiás módként alkalmazható gyermekek és felnőttek esetében egyaránt.

Forrás: Respirology, 2009. 08.

Napjainkban az inhalációs szteroidok jelentik az asthma első vonalbeli gyógyszeres kezelését mind gyermek-, mind felnőttkorban. Tekintettel arra, hogy az elmúlt 30 év alatt nem született olyan új gyógyszer, amelyik felvehetné a versenyt az inhalációs szteroidok hatásosságával, ezek a készítmények mellékhatások szempontjából a legkörültekintőbben vizsgált gyógyszereink közé tartoznak.

A szisztémás szteroid-kezelés a csontok ásványianyag-tartalmának csökkenéséhez vezet és növeli a csonttörés kockázatát. Az inhalációs szteroidok összehasonlíthatatlanul jobb biztonságossági profilja sem jelenti azt, hogy nincs hatásuk a csontok mineralizációjára. A hatás kumulatív, az alkalmazott dózistól és a terápia időtartamától függ. Éppen ezért a csont mineralizációjára gyakorolt hatást monitorozni kell, ha a családban halmozottan fordul elő osteoporosis, valamint nőknél a menopauza körüli életkorban.

Hasonlóképpen hatást fejtenek ki a növekedésre. A kezelés első két évében ez a gyermekek növekedésének 1-1,5 cm-es elmaradását okozza. Ugyanakkor hosszú távú követéses vizsgálatok bebizonyították, hogy a több éven keresztüli standard dózisban alkalmazott inhalációs szteroid-kezelésnek (ICS) - napi 400 µg adag alatt - nincs hatása a végső testmagasságra. Tudomásul kell venni azt is, hogy a súlyos gyermekkori asthma – ami napjainkban csaknem kizárólag alulkezelést jelent – a növekedés elmaradásához vezet. A „jó” kezelés nemcsak azt jelenti, hogy az nem jár kedvezőtlen mellékhatásokkal, hanem azt is, hogy megvédi a gyermeket a „betegség mellékhatásaitól”.

Meglehetősen kevés adat áll rendelkezésre az ocularis hatásokról (glaucoma, cataracta). A cataracta az egyetlen szisztémás hatás, ami nem a szteroidreceptorhoz köthető. Oka a kortikoszteroidok nem specifikus kötődése a szemben található nagy molekulasúlyú fehérjékhez. Kialakulásához hosszabb idő szükséges, ezért a gyermekeknél és fiatal felnőtteknél folytatott vizsgálatok nem mutattak összefüggést az ICS-kezelés és a cataracta kialakulása között. Közép- és időskorú asthmások esetében a nagy dózisú és hosszú ideig folytatott kezelés a cataracta esélyét a kétszeresére növelte.

Végezetül a szisztémásan és helyileg alkalmazott szteroid-kezelésnek szignifikáns hatása van a bőrre. Bár inhalációs kortikoszteroiddal nagyon kevés vizsgálat áll rendelkezésre, a bőrre gyakorolt hatás (atrophia, ecchimosis) e terápia esetében sem zárható ki. Ezek azonban általában enyhe elváltozások és nem teszik szükségessé a kezelés megszakítását.

Forrás:  Dr. Uhereczky Gábor, Heim Pál Kórház, Budapest (WebDoki)