Antibiotikum kúrát követően, vagy hasmenéssel, hányással járó fertőzések után sokan tapasztalják, hogy a tejtermékek fogyasztása kellemetlen hasi tüneteket – puffadást, hasfájást – okoz. A jelenség okairól és kezeléséről dr. Polgár Marianne gasztroenterológus, gyermekgyógyászt, a Budai Allergiaközpont főorvosát kérdeztük.

A laktóz intolerancia, vagy másnéven tejcukor érzékenység gyakori panasz, tünetei bármilyen életkorban megjelenhetnek. Ezt az állapotot fontos elkülöníteni a tejallergiától, amely a tejfehérje fogyasztásának következtében fellépő allergiás reakció, és első tünetei többnyire már gyermekkorban jelentkeznek. „A két betegség kezelése is különböző: tejallergia esetén a betegnek minden tejtartalmú ételt ki kell iktatnia az étrendjéből, laktóz intolerancia esetén azonban a laktózmentes termékek, például tej, túró, és sajt is fogyasztható.”

Dr. Polgár Marianne elmondta, hogy a tejallergia valódi allergia, esetében az immunrendszer is érintett, az elfogyasztott tejfehérje ellenanyagok termelését indítja meg a szervezetben. Ezzel szemben a laktóz intolerancia az ételérzékenység egy típusa, tünetei nem az immunrendszer túlérzékenységéből fakadnak, hanem egy enzimhiány, a tejcukor lebontását végző laktáz enzim csökkent termelődése miatt jönnek létre.

A laktáz enzim csökkenése több okból is bekövetkezhet. „A laktóz-intoleranciának sok fokozata van. Nagyon ritka jelenség, hogy a vékonybélben egyáltalán nem termelődik laktáz - ez az állapot veleszületett laktáz-elégtelenség. Másodlagos vagy szerzett laktázhiányt azonban szinte mindenki tapasztal élete során, némelyek erőteljesebben, mások kevésbé és csak ideiglenesen. Ennek egyik formája az antibiotikum szedés, vagy fertőzéses gyomor- és bélrendszeri betegség után jelentkező átmeneti laktóz érzékenység.”

A táplálékok felszívódása a vékonybélben történik, normál körülmények között a tejcukor bontását a vékonybél kefeszegélyében található laktáz enzim végzi el. A lebontott cukrok a véráramba kerülnek és felszívódnak. Az antibiotikumokról tudjuk, hogy nem csak a kórokozókat, de a jótékony baktériumokat is elpusztítják, így egy antibiotikum kúra során jelentősen sérül a bélflóra összetétele, emellett a gyakori hasmenéssel járó betegségek is okozhatják, hogy a vékonybél hámsejtjeinek hártyájába ágyazott laktáz elvész. Ennek következtében nincs, ami a vékonybélbe jutó tejcukrot megfelelően lebontaná, ezért az emésztetlenül távozik a szervezetből erős hasmenést, bélhangokat, hascsikarást, puffadást okozva az érintetteknek.

Az átmeneti laktázhiány nem tart örökké, a tejcukoremésztő képesség általában egy héttel az alapbetegség gyógyulása után tér vissza. Ebben az időszakban a tejtermékeket javasolt kiiktatni az étrendből, emellett a normál bélflóra visszaépülését támogatva, érdemes probiotikum készítményeket is szedni a gyorsabb lábadozás érdekében. A tejtermékeket ezt követően lassan vezessük vissza az étrendbe, fokozatosan szoktatva hozzá a szervezetünket.

A Kalifornia Egyetem kutatói igazolták, hogy a bőrfelszínen található normál baktérium flóra gátolja a sérülések után jelentkező túlzott mértékű gyulladások kialakulását. Az emberi és egér baktérium tenyészeteken elvégzett vizsgálatok érdekessége, hogy nem csak a sebgyógyulás eddig fel nem fedezett folyamataiba enged betekintést, de egyben mikroszkópikus szintű magyarázatot is nyújt a higiénia hipotézis megértéséhez.

Az 1980-as évek végén felfedezett higiénia hipotézis szerint a kora gyermekkorban elszenvedett fertőzések hiányában az immunrendszer megfelelő érése nem következhet be, így az a későbbiekben kóros reakciót fejleszthet ki a baktériumokkal és vírusokkal szemben. A hipotézis így választ ad arra a kérdésre is, hogy miért gyakoribbak szénanáthás és ekcémás megbetegedések a kiscsaládokban élő gyermekeknél, mint a nagy családokban felnövekvő gyermekek körében, akik feltehetően több fertőzésen estek át.

A bőr normál mikroflórájának, vagyis a bőr felszínén élő mikroszkópikus és rendszerint ártalmatlan baktériumoknak egyike a staphillococcus. A kutatás során egy olyan, korábban nem ismert folyamatra derült fény, melynek során a staphillococcus baktérium megakadályozta a bőr gyulladását. A folyamat a staphillococcus és a bőr leggyakoribb sejttípusaként ismert keratinociták együtthatása által valósul meg. A kutatók azt is felfedezték, hogy a bőr sérülése után jelentkező normál gyulladás kialakulásához a Toll-like receptor 3 (TLR3) aktivációja is szükséges A keratinocitáknak erre a receptorra van szükségük ahhoz, hogy a normál gyulladásos folyamat kialakuljon. Ahhoz pedig, hogy ez a folyamat ne tolódjon el túlságosan agresszív irányba nélkülözhetetlen a staphillococcus baktérium jelenléte.

Az eredmények összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a bőrfelszínen élő baktérimok egyike, a staphillococcus szükséges ahhoz, hogy a bőrsérüléseket, műtéteket követően természetes módon jelentkező gyulladás ne legyen túlzott mértékű. A felfedezés így új utakat nyithat meg a gyulladásos bőrbetegségek kezelésében is.

Forrás: Nature Medicine, 2009. 11. 22.