A cöliákia, vagy közismert nevén lisztérzékenység egy autoimmun betegség, diagnosztizálása során fontos szerepe van a vérvizsgálattal kimutatott szöveti transzglutamináz IgA antitest értékének is. Több otthon végezhető gyorsteszt is ennek eredménye alapján ad pozitív, vagy negatív eredményt, ám ez néhány esetben félrevezető is lehet.

Mi az IgA?

A szöveti transzglutamináz IgA egy ellenanyag, mely jellemzően cöliákiában termelődik. A cöliákia ugyanis egy autoimmun betegség, melynek során a szervezet saját magát támadja meg. Dr. Sárdi Krisztina gasztroenterológus, a Budai Allergiaközpont orvosa elmondta, hogy a szöveti transzglutamináz IgA értékének emelkedése ezt az autoimmun folyamatot jelzi. A genetikailag érintett egyéneknél a glutén hatására a szervezet antitesteket kezd termelni, az autoimmun folyamat eredményeként a vékonybélbolyhok elpusztulnak, és következményesen tápanyagok, vitaminok felszívódási zavarához vezethet.

Mikor adhat téves diagnózist az alacsony IgA érték?

Alapesetben tehát a cöliákia diagnózisa esetén a szöveti transzlgutamináz IgA értéke megemelkedik, adódhatnak azonban olyan körülmények, melyek következtében ez az érték nem magasabb. Ennek több oka is lehet:
- egyéntől függően előfordulhat szelektív IgA hiány, ilyenkor a tünetek ellenére is alacsony lesz a vizsgálati értéke.
- ha gluténmentes diétát követően kerül sor a vizsgálat elvégzésére.
A cöliákia egyetlen kezelési módja a gluténmentes diéta, melyet egy életen át tartani kell. A diagnózis megállapítása után a helyesen összeállított diétával a tünetek rendszerint hetek-hónapok alatt elmúlnak, a laborértékek pedig átlagosan 6 hónap elteltével már normál értékeket jeleznek. Ha tehát a szöveti transzglutamináz IgA szint meghatározására gluténmentes diétát követően kerül sor, akkor fals negatív eredmény születhet.

Hasi panaszokat, puffadást, hasmenést vagy székrekedést más ételallergia vagy ételintolerancia, és több gyomor- és bélrendszeri betegség is okozhat. Mivel ezek teljesen eltérő diétát és kezelést igényelnek, ezért nagyon fontos a tünetek pontos kiváltó okát meghatározni, mielőtt valaki diétázni kezd.

A vékonybél biopszia szerepe a diagnózisban

Ha a cöliákiára jellemző ellenanyagok vérvizsgálata pozitív eredményt mutat, akkor gyomortükrözés vizsgálatot kell végezni, melynek során vékonybél biopszia történik. Ennek eredménye alapján mondhatjuk ki a cöliákia diagnózisát. Normál laboreredmények sem zárják ki minden esetben a cöliákia diagnózisát. Ha a beteg panaszai, tünetei erősen felvetik a cöliákiát, akkor negatív véreredmény esetén is elvégezzük a vékonybél biopsziát – hangsúlyozza dr. Sárdi Krisztina. Cöliákiában a vékonybélbolyhok károsodnak, a boholykárosodás súlyossági foka is meghatározásra kerül a bélből vett minta szövettani elemzésekor.

Sokan nem is gondolnak arra, hogy tüneteik hátterében a glutén fogyasztása állhat, a diagnózisra ezért gyakran már csak a szövődmények megjelenése kapcsán kerül sor. A cöliákia egyetlen figyelemfelkeltő tünete lehet a krónikusan fennálló vashiányos vérszegénység is, erre figyelmeztet dr. Polgár Marianne gyermekgyógyász, gasztroenterológus, a Budai Allergiaközpont főorvosa.

Nemcsak gyermekkorban, hanem felnőtteknél is jelentkezhet!

A cöliákia (lisztérzékenység) az egész szervezetet érintő autoimmun-betegség. Kiváltója a kalászos gabonafélékben (búza, árpa, rozs) lévő glutén egyik fehérjecsoportja, a gliadin. A glutén fogyasztása során sérül a vékonybél nyálkahártyája, ami emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. A betegség első tünetei már kisgyermekkorban, a glutén tartalmú ételek bevezetését követően jelentkezhetnek: hasfájás, hasmenés, zsíros fényű széklet, puffadás a gyakori tünet. Cöliákia azonban bármely életkorban kialakulhat, nemcsak gyermekeknél, hanem később, felnőttkorban is jelentkezhet. Ilyen esetekben még magasabb a szövődmények kialakulásának a rizikója, mivel kevesen gondolnak arra, hogy panaszaik hátterében cöliákia áll.

Tünetmentes betegek

Az elfogyasztott tápanyagok felszívódás a vékonybélben történik. Az itt található bélbolyhok végzik el ezt a feladatot. Cöliákia esetén azonban a glutén lebontása nem történik meg megfelelően, a felszaporodott kóros anyagcseretermékek krónikus gyulladást okoznak, aminek hatására sérül a vékonybél nyálkahártyája, és a tápanyagok feszívódását biztosító a bélbolyhok egyre kisebbé válnak, illetve súlyos esetben teljesen eltűnnek. A cöliákiás beteg szervezetében a tápanyagok felszívódása nem megfelelő, emiatt súlyos fehérje, vitamin- és ásványianyag hiány is kialakulhat. Akár úgy is, hogy a betegnek semmilyen egyéb tünete nincs.

Ha ez okozza a vérszegénységet, először a cöliákiát kell kezelni!

Könnyen lehet, hogy a betegnél vérvizsgálattal igazolódik a vérszegénység, ám a táplálékkiegészítők és vaskészítmények sem tudnak megfelelően hasznosulni, a károsodott vékonybélből felszívódni. Így a beteg a kezelés ellenére továbbra is erőtlen, fáradt, hajhullás, sápadtság is jelentkezhet. Indokolatlan vérszegénység esetén ezért gondolni kell a cöliákia lehetőségére is – figyelmeztet dr. Polgár Marianne.

Gluténmentes diéta kell a kezeléshez

A cöliákia diagnózisához először vérvizsgálattal ki kell mutatni a vérben lévő ellenanyagot, ami a betegség meglétét jelzi. Pozitív eredmény esetén a diagnózis megerősítésének érdekében az esetek nagy részében el kell végezni a vékonybél biopsziát és a szövettani vizsgálatot is, amellyel a bélbolyhok sérülését lehet feltérképezni. A vérszegénységét csak akkor lehet eredményesen kezelni, ha először a sérült bélbolyhokat regeneráljuk, ez pedig csakis gluténmentes diétával lehetséges. A diétát egy életen át kell tartani. Hatására bizonyos idő elteltével a bélbolyhok regenerálódnak, a tápanyagok felszívódása is rendeződik, ezáltal pedig a vérszegénység is megszűnik.

Mit értünk lisztérzékenység alatt?

A búza és glutén fogyasztásával kapcsolatba hozható betegségeknek több típusa is létezik, ezek a köztudatban gyakran összemosódnak. Dr. Sárdi Krisztina belgyógyász, gasztroenterológus, a Budai Allergiaközpont orvosa elmondta, hogy lisztérzékenység alatt a régóta ismert cöliákiát értjük, melyet – nevével ellentétben – valójában nem a liszt okoz, hanem bizonyos gabonákban (búza, árpa, rozs) megtalálható glutén egyik fehérje alkotója. Ez a fehérje a búzában a gliadin, az árpában a hordein és a rozsban a secalin. A cöliákia egy autoimmun betegség, amely a vékonybélbolyhok pusztulásával felszívódási zavarhoz vezet.

Az autoimmun betegségek gyakran társulnak

Az autoimmun betegségeknek több típusát ismerjük, ide soroljuk az autoimmun eredetű pajzsmirigybetegséget is. Az autoimmun betegségek lényege, hogy a szervezet a saját sejtjeit idegennek tekinti és támadásba lép ellenük. Ennek következtében az adott szerv – jelen esetben a pajzsmirigy – működése nem lesz megfelelő és idővel megjelennek a betegség tünetei. Az autoimmun eredetű pajzsmirigybetegségeknek két típusát ismerjük, az egyik a Graves-Basedow kór, mely a pajzsmirigy túlműködését – fogyás, idegesség, nyugtalanság, hasmenés - okozza. A másik a Hashimoto thyreoditis, melyre az alulműködést jelző tünetek hívhatják fel a figyelmet: hízás, fáradtság, hajhullás és menstruációs zavarok jelentkezhetnek.

Milyen tünetekből ismerhetjük fel a cöliákiát?

A lisztérzékenység okozhat fogyást és hízást, egyéntől függően hasmenést és székrekedést is. A betegség rendszerint csak hosszabb idő után kerül felismerésre, a rossz felszívódás miatt az érintetteknél vashiányos vérszegénység és menstruációs zavarok, meddőség és vetélések is kialakulhatnak ez idő alatt.

A lisztérzékenyek körében magasabb a pajzsmirigybetegség rizikója

Az autoimmun betegségekre általánosságban jellemző, hogy más autoimmun betegségekkel társulnak, az autoimmun pajzsmirigy betegek körében gyakori az autoimmun eredetű lisztérzékenység előfordulása. Ennek a fordítottja is igaz, vagyis a lisztérzékenyek mintegy 10 százalékának van autoimmun pajzsmirigy betegsége, az átlag populációhoz képest 4,4-szer nagyobb esélyük van Hashimoto thyreoiditis kialakulására és 2,9-szer nagyobb a rizikójuk Graves-Basedow kórra – hangsúlyozza dr. Sárdi Krisztina. Az autoimmun pajzsmirigy betegek lehetnek lisztérzékenyek is, illetve lisztérzékenyek egyben Hashimoto vagy Graves-Basedow betegek.

Kell-e szűrni a pajzsmirigy betegeket?

Diagnosztizált autoimmun pajzsmirigybetegség esetén érdemes vizsgálni, hogy társul-e hozzá lisztérzékenység. Ez egy vérvizsgálattal eldönthető, melynek során a lisztérzékenységre jellemző antitestek meglétét vizsgáljuk.