Egy friss kutatás adatai alapján a kismama által, a várandósság alatt átélt stressz következtében nagymértékben nő a gyermeknél az asztma kialakulásának kockázata.

Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a stressz és az asztma közti összefüggés még pontosan nem tisztázott, azonban azt állatkísérletek is igazolják, hogy a várandósság alatti stressz negatívan befolyásolja a magzat immunrendszerének fejlődését. A bostoni Harvard Medical School által elvégzett kutatás az első olyan vizsgálat, amely embereken is igazolja a korábbi feltételezések valóságát.

A vizsgálatban 557 olyan család vett részt, ahol az apánál, vagy az anyánál jelentkezett asztmás, vagy allergiás megbetegedés. A résztvevők –többek közt családon belüli erőszakkal, egzisztenciális bizonytalansággal kapcsolatos kérdéseket tartalmazó - kérdőíveket töltöttek ki, melyek alapján a kutatók felmérték az őket érő stressz mértékét. Szülés után a kutatók a gyermeknél a köldökzsinórból vett vérmintákból elvégezték a különböző allergénekre, vírusokra és baktériumokra adott reakciók vizsgálatát.

A citokinek az immunválasz működésének fontos jelzői, így segítségükkel a kutatók a vérminták alapján képet kaphatnak arról, mekkora az adott gyermeknél a későbbiekben megjelenő asztma veszélye. A vérminták alapján a kutatók megállapították, hogy ennek kockázata a várandósság alatt gyakran stresszhelyzettel küzdő édesanyák gyermekeinél egyértelműen magasabb. A vizsgálat azonban ezen a ponton még nem zárult le, a kutatók a későbbi években is nyomon követik majd a gyermekek állapotát, mert véleményük szerint csak ilyen módon támasztható alá egyértelműen a várandósság alatti stressz és az asztma kapcsolata.

A vizsgálat eddigi eredményei alapján azonban a várandós kismamáknak törekedniük kell a stressz minimalizálására, megfelelő stresszkezelő technikák elsajátítására. Így feltehetően az anya környezetében élők is sokat tehetnek azért, hogy a születendő gyermeknél csökkentsék az olyan krónikus betegségek kialakulásának kockázatát, mint az asztma.

Forrás: American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine 2010 March 18

Világszerte emberek millió szenvednek a lisztérzékenység miatt jelentkező panaszoktól. A betegség szerteágazó tünetei miatt azonban a páciensek a legtöbb esetben nem is sejtik, hogy panaszaikat a búza, árpa és rozs elfogyasztása okozza, így nem is fordulnak orvoshoz.

Lisztérzékenység esetén az említett gabonafélék elfogyasztása a vékonybélben olyan károsodásokat okoz, melyek rövidtávon, az ételek elfogyasztását követően hasi panaszok –puffadás, hasi görcs, hasmenés - formájában jelentkeznek. Hosszú távon, ha a lisztérzékeny beteg továbbra is rendszeresen fogyaszt gabonatartalmú élelmiszereket a vékonybélben található bélbolyhok is károsodnak, így csökken a tápanyagok felszívódása. A betegnél kóros soványság, tápanyag- és vitaminhiány jelentkezhet.

A University of Virgina kutatói vizsgálatuk során arra is felfigyeltek, hogy a már említett szövődmények mellett a lisztérzékeny hölgyek körében gyakrabban jelentkeztek menstruációs panaszok. A menstruációs zavarok következtében az ovulációk száma is csökkent, így kisebb eséllyel estek teherbe. A panaszok megjelenésében hormonális faktorok feltehetően épp úgy szerepet játszanak, mint a fel nem ismert lisztérzékenység következtében kialakult tápanyag- és vitaminhiány. Ennek következménye lehet, hogy a nem diagnosztizált betegek körében gyakrabban fordul elő vetélés és koraszülés, a magzat méhen belüli fejlődése is lelassulhat.

A fel nem ismert lisztérzékenység férfiak körében is csökkent tesztoszteron szintet eredményezhet. Esetükben nő az abnormális spermák – alacsonyabb sperma szám, csökkent teljesítmény - kialakulásának esélye is.

A kutatók a vizsgálat eredményei alapján felhívják a figyelmet, hogy megfelelő kezelés és diéta mellett, az esetleges tápanyaghiány megszüntetésével a teherbeesés és a magzat egészséges fejlődése is biztosítható.

Forrás: New York Times, February 3, 2010